mn. болтливый, щебетливый; (fecsegő természetű) болтливый, словоохотливый;
\fecsegő természet
a) — словоохотливость;
b) (személy) biz. пустомеля h., n.;
II
fn.
[\fecsegőt, \fecsegője, \fecsegők] — болтун, говорун, трещотка h., n., nép. трескун, biz. пустомеля h., n., пустозвон, водолей, nép. балаболка h., n., звонарь h., (nő) болтунья, говорунья, трескунья; (hadaró) таратора h., n., таранта h., n., (nő) тараторка; (szószátyár) крикун, (nő) крикуньяMagyar-orosz szótár. 2013.